Két fölmeneteli próba a’ Chimborazóra.

Kivonat Humboldt Sándornak még ki nem adott kéziratából, mellyet ő az „Edinburgh Philosophical Journal“ ban közlött.

A’két szárazföld’ legmagasb oromcsúcsai, — az ó világban a’ Dhawalagiri (fehér hegy) ’s a’ Jawahir, az újban a’ Sorata ’s Illimani mindeddig emberektől el nem érhetők voltak.

A’ föld’ legmagasb elért pontja déli Amerikában van a’ Chimborazo’ délkeleti oldalán.

Itt az utazók majd 18,500 lábat értek el, ugyanis 1802ki juniusban 3016 ölet és 1831ki decemberben 3080 ölet a’ tenger’ tükre fölött.

És így az andesi hegylánczon 2720 párisi lábbal a’ Montblanc’ csúcsánál magasabban tétettek légsulymérői vizsgálatok.

A’ Montblanc’ magassága a’ Cordillerákéhoz képest olly csekély, hogy ez utóbbiakban sok igen járt út is jóval magasabban fekszik, sőt Potosi nagy város’ magasb része csak 323 öllel fekszik alább a’ Montblanc’ fő csúcsánál.

Szükségesnek tartám ezen szám adatokat előre bocsátani, hogy a’ képzeletnek bizonyos összehasonlítási pontokúl szolgáljanak.

Junius’ 22d. 1799 a’ teneriffai csucs’ töltsérében voltam.

Három év mulva majdnem azon napon (jun. 23. 1802) 6700 lábbal magasabb ponthoz jutottam a’ Chimborazo’ ormán.

Sokáig tartózkodván Quito’ magas sikján, melly a’ föld’ legcsodálatosb és festőibb tájéka, utnak eredénk, a’ loxai chinafás erdők felé, az Amazonfolyam’ felső részének, nyugotra a’ híres szorostól (Poncho de Manseriche) ’s a’ déli tenger perui partja’ hosszában fekvő homok-sivatagon által Limába, hol nov.

9. 1802 Mercurius’ átmenetelét akartuk vizsgálni.

Egy tajtkövekkel fedett síkon, hol (az 1797, febr. 4diki iszonyú földrengés után) Riobamba új várost kezdék építeni, néhány napig éldeltük a’ Chimborazo’ harang és kúpidomu csúcsának nézését.

A’ legszebb időnk volt, ’s ez igen kedvezett a’ trigonometriai észrevételeknek.

Egy nagy távcső’ segedelmével pontosan megtekintők a’ hegy’ még 1570 ölnyire eső hófödelét, ’s több kiemelkedést vettünk észre, mellyek terméketlen fekete szalagként emelkedtek ki, a’ csúcs felé összefutottak, reményt adva, hogy az örök hó’ hazájában szilárd alapúl szolgálandanak lábainknak.

Riobamba Nuevából látható az iszonyú ’s bogokra szakadozott Capac-Urcu hegy, melly a’ spanyoloktól El Altar nevet kapott ’s a’ benszülöttek’ állítása szerint hajdan magasabb volt a’ Chimborazónál, de hirtelen összeomlott, miutan a’ vulkán több évig munkás volt benne.

Riobamba Nuevát nem kell a’ régi Riobambával felcserélni, melly utolsó város az 1797 (4dik februári) nagy földindulás által egészen eltemettetett, ’s ekkor néhány percz alatt 43,000 ember vészett el. —

A’ tápiai síkon voltunk, mellyről jun. 22dikén a’ Chimborazó felé indultunk, már is 8898 lábbal a’ tenger’ tükre fölött.

Lassanként emelkedénk a’ hegy’ tövéig a’ Calpi nevű indus faluhoz, hol éjszakázni akaránk.

A’ sík szegénydeden van benőve cactusokkal és schinus molle-vel, melly utolsó fa a’ gyász-fűzhöz hasonlít.

Ezerekből álló csíkos láma-csordák keresik itt sovány élelmöket.

Igen közel Calpihoz, Licantól éjszaknyugotra, fekszik a’ meztelen magas síkon egy kis elmagánzott halom, a’ fekete hegy, Yana Urcu, melly név nem a’ franczia academiától adaték ugyan neki, de földismereti tekintetben figyelmet érdemel.

A’ halom ddny-ra fekszik a’ Chimborazótól, nem egészen 3 mérföldnyire ’s attól csak a’ lusiai magas sik által van elválasztva.

Ha benne nem a’ Chimborazo’ oldal-kitörését akarjuk is megismerni, a’ teke’ eredetét mégis földalatti erőszaknak kell tulajdonítani, melly ezen hegy alatt évezredek óta hasztalanul iparkodott az előtörésre.

A’ Yana Urcu összefüggő magasságot képez a’ Raguangachi éjszaki halommal, lópatkó idomban; a’ hajlás keletre nyilt.

Ezen patkó’ közepén van hihetőleg azon pont, mellyből a’ fekete salak kivetteték, melly most itten szerte heverész.

Egy töltsér-idomú 120 lábnyi mély behorpadást is leltünk itt, mellynek közepében egy, a’ mélység’ szélét fel nem ütő halom áll.

Yana Urcu hihetőleg az öreg töltsér-szél’ déli tetőző pontját jegyezi, melly legfölebb 400 lábra emelkedik Calpi fölött. —

A’ benszülöttek’ mondái ’s azon ó kézirat szerint, mellyet a’ licani kazike vagy apu birt, a’ Yana Urcu’ vulkános kitörése közvetlenűl követé Inca Tupa Yupangui’ halálát ’s így a’ 15dik század’ közepére esik.

A’ monda így szól: egy tüzgolyó, sőt csillag esett le az égből ’s meggyújtá a’ hegyet.

Hasonló mondák léteznek a’ mexikói törzsököknél is, mellyek az aërolithok hullását kapcsolatba hozzák a’ vulkán-kitörésekkel.

A’ Yana Urcu’ keleti oldalán, mintegy a’ halom’ tövénél Lican felé egy kiálló sziklát mutattak a’ benszülöttek, mellyben bányamenetelhez hasonló nyilás van.

Itt és 10 lábnyi távolságban, léghuzamtól kisért földalatti zajt hallani.

De a’ léghuzam gyengébb, minthogy a’ zajt neki tulajdoníthatnánk.

A’ zaj inkább földalatti folyótól származik, melly nagy mélységbe zuhanván le, levegő mozgást okoz.

A’ calpii lelkész, egy szerzetes, hasonló véleményben levén, a’ menetet tovább ásatá, de sükeretlenűl, mert a’ szikla megtörhetlen kemény volt.

Vizet szándékozott faluja’ számára kapni.

A’ Chimborazo szörnyű hótömegeinek daczára is olly kevés és csekély csermelyeket bocsát le a’ sikmagasra, hogy akaratunk’ ellenére is azon véleményre jutunk, hogy vizeinek nagyobb része belsejébe foly alá.

Calpi faluban is nagy zörgés hallatszék az előtt egy pinczételen házban.

Az 1797ki nagy földindulás előtt délnyugotra a’ falutól egy csermely buggyant ki, ’s az indusok’ nagy részétől a’ Yana Urcu alatt folyó víz’ egy részének tartaték.

Azon földrengés óta ismét eltűnt ezen csermely.

Az éjszakát Calpiban töltvén el, melly az én légsulymérői vizsgálataim szerint 9720 lábbal fekszik a’ tenger fölött, 23dikán reggel a’ tulajdonképi felmászáshoz látánk a’ Chimborazóra.

A’ ddk. oldalról próbáltunk felhágni a’ hegyre ’s a’ kalauzuló indusok, kik közűl azonban csak kevés jutott még valaha az örök hó’ határaig fel, ezen pontnak adák az elsőséget.

A’ Chimborazót nagy sikoktól körülvettnek találtuk, mellyek fokonként követék egymást.

Az első fok 10200 ’s a’ másik 11,700 lábnyi magas, — ’s illy módon ezen fűvel benőtt síkok’ magassága megegyez a’ Pyrenaeok legmagasb csúcsával ( Nethou-nal ) ’s a’ teneriffai Pic’ ormával.

Ezen sikok’ tökéletes horizontál fekvéséből könynyen okoskodhatni az itt hosszasan állt vízre.

Az utas azt véli, hogy tó’ fenekét látja.

A’ schweitzi havasok’ hajladékain látni néhol illy egymásra fokonként következő apró sikságokat, mellyek, mint a’ havasi tavak’ kiürített medenczéi, keskeny, nyilt utakkal függenek egybe.

A’ Chimborazo’ környéken lévő tág fűsikok, valamint az Andesek’ magasán levő többiek is annyira egyhanguak, hogy a’ polyvás füvek’ családja ritkán zavartatik itt meg kétszékű növények által.

Itt többnyire azon fenyér-vidékzet látható, melly éjszaki Ázsia’ vadabb részein uralkodik.

A’ Chimborazo’ virányát általában kevesebbé találtuk gazdagnak mint a’ többi havas hegyekét Quito körül.

A’ sisguni magas siktól kezdve elég meredeken kell emelkedni a’ Yana Coche kis taváig.

Eddig öszvéren maradtam ’s csak néha szállék le, növényeket gyűjteni.

Yana Coche nem érdemli meg a’ tó nevet, mert alig 130 lábnyi átmérős kerek medencze.

Az ég egyre borultabb lön ’s a’ Chimborazo’ csúcsa csak néhány pillanatnyira lön egyszerre látható.

Mult éjjel sok hó esett; leszálltam.

13,500 lábnyi magasra jutottunk.

Bonpland az örök hó’ vonaláig lovagolt, azaz a’ Montblanc’ magasságaig, melly hegy itt, e’ szélesség alatt (1° 27′) nem volna mindig hóval fedve.

Itt hátra hagytuk a’ lovakat és öszvéreket.

Száz ötven ölnyire a’ Yana Coche körül végre csupasz sziklákat láttunk; addig a’ fű minden geognosticai vizsgálatot megakadályoza.

Nagy sziklafalak, részint idomtalan oszlopokra szaggatva, emelkedtek az örök hóból előre.

Az oszlopok igen vékonyak ’s talán 50—60 lábnyi magasak.

Egy csoport magán állott ’s árboczok’ és fatörzsökök’ képét mutatta.

A’ meredek falak a’ hótájon által egy keskeny szikla-szegélyre vezettek, melly a’ tető felé vonult, ’s egyedűl ada menetelünkre utat, mert a’ hó olly lágy volt, hogy féltünk rá lépni.

Az ösvény egyre keskenyebb és meredekebb lőn.

A’ bennszülöttek 15,600 lábnyi magason, egyen kivűl, mind elhagytak bennünket és sem kérés sem fenyegetés nem birhatta őket a’ tovább menetelre.

Az indusok azt állíták, hogy a’ lélekzésbajokban inkább szenvednek mint mi.

Nagy erőlködés és tartós munka után magasbra jutottunk, mint reménylhetők, minthogy egészen ködbe voltunk takarva.

A’ sziklaszegély (spanyolul igen jól cuchilla = késhát-nak nevezve) néhol csak 8—10 ujnyi széles.

Balról a’ mélységet nagy hó rejté el, jobbról borzadva nézénk egy 800—1000 lábnyi mélységbe, mellyből függőleges, csupasz sziklatömegek nyultak fel felé, hótakaró nélkűl.

Mindig ezen oldalra hajlottunk, mert balról még borzasztóbbnak látszott a’ mélység.

A’ magasbra hágás most bajosabb lett, mert a’ szikla egyre porhanyóbb lőn ’s apró darabokra foszlott.

Gyakran kezeinkkel kelle kapaszkodnunk.

Most a’ tetőt egy pillanatig sem lehete már látni ’s ez okból kétszeresen kiváncsiak voltunk, meddig kellend még hágnunk.

17,300 lábnyi magason valánk.

Lassanként rosszul kezdénk lenni, ’s a’ hányni vágyással szédülés is állt be, melly a’ nehéz lélekzésnél is alkalmatlanabb lett.

Egy San Juan városabeli mesticz nem akart bennünket csupa jóságból elhagyni.

Erős földmíves volt, de nálunk többet szenvedett.

Ajka ’s ínyei vérzének, szemei is egészen véresek voltak.

De e’ tünemények nem háborítottak bennünket, mivel már az előtt magunk is tapasztaltuk.

Az ó spanyolok ezt hegyi kórnak nevezték ’s minden tekintetben igen hasonlít a’ tengeri nyavalyához.

Pichincha vulkánon egyszerre, előre ment vérzés nélkűl, olly erős gyomorfájást és szédülést érezék, hogy kisérőim öntudásom nélkűl emeltek fel a’ földről.

E’ tünemények különböznek a’ kor, test-alkat, bőrgyengédség’s a’ volt izom-erőltetés szerint.

A’ köd egyszerre eloszlott, ámbár a’ levegő csendes maradt.

Még egyszer ’s közvetlenűl előttünk ismertük meg a’ Chimborazo’ kupolaképű csúcsát; a’ rá felhághatás’ reménye felvidorítá erőinket; a’ sziklaszegély ismét szélesebb lőn, bátor léptekkel iparkodánk előre, mikor hirtelen egy 400 lábnyi mély és 50 láb széles mélység törekvésünknek győzhetlen akadályt vete elébe.

Túl rajta azon irányban láttuk a’ sziklaszegélyt tovább vonulni, de kétlem, fel visz-e egészen a’ csúcsig.

A’ mélységet nem lehetett megkerülni.

Egy óra volt délután:

18,097 párisi láb magasságra jutánk ’s ha La Condemines jól becsülte a’ Chimborazo’ magasságát, még 1224 lábnyira kellett volna emelkednünk, a’ mi a’ római Péter-egyház’ magasságát háromszor üti meg.

Csak kevés ideig maradánk e’ szomorú magányban, mivel csakhamar köd fogott körül.

A’ Chimborazo’ tetejét nem láttuk immár, nem a’ körül fekvő havas hegyeket, nem Quito’ magas sikjait.

Mintegy elszigetelt bennünket a’ köd-gomolyag.

Csak néhány kőmoh kísért bennünket az örök hó’ határán belülre.

Bompland 15,000 láb magason egy lepkét fogott ’s 16,000 lábnál egy legyet látott.

Megjegyzendő, hogy a’ Chimborazón kondor-keselyűt nem láttunk.

Az idő mindinkább beborulván, aláfelé siettünk, de nagyobb vigyázatra volt szükségünk mint a’ felmenetelnél.

17,400 lábnyi magason erősen kezde jégesőzni; 20 perczczel az örök hó’ alsó határa előtt havazott ’s olly erősen, hogy a’ hó több ujnyi vastagon feküdt.

Néhány perczczel 2 óra után azon helyre jutánk, hol öszvéreink állottak.

Éjszakiabb uton mentünk Calpi falu felé Paramo de Pungupalán által, melly fűvekben gazdag.

Öt órakor a’ faluba értünk.

Boussingault új próbát tőn a’ Chimborazo’ megjárására dec. 16.

1831 angol barátjával Hull ezredessel, ki azután nem sokára Quitoban meggyilkoltatott, — először Mocha és Chillapulluból, azután Arenalból, tehát a’ miénktől különböző úton.

64 öllel magasbra jutott mint én, azaz 3080 ölnyire.

„Azon ut — így szól — mellyet vállalatunk’ vége felé a’ havon keresztűl kellett törnünk, csak lassú előrehaladást engede.

Jobbról sziklához támaszkodhattunk, de balról iszonyú volt a’ mélység.

Már is éreztük a’ vékony levegő’ hatását ’s két három lépés után le kellett ülnünk.

De mindig hamar lábra álltunk.

A’ hó, mellyen mentünk, puha volt ’s 3—4 ujnyi vastagon feküdt az igen sima ’s kemény jégen.

Hágcsókat kellett vágnunk.

Egy néger ment előttünk, e’ munkát végezve, ki azonban erejét hamar kifogyasztá.

Midőn mellette elmenék, őt a’ munkában fölváltani akarván, elcsúsztam, de szerencsémre Hull ’s a’ néger feltartóztattak.

Néhány perczig mind a’ hárman a’ legnagyobb életveszedelemben csüggtünk.

Továbbad kedvezőbb lett a’ hó ’s ¾ négyre a’ rég ohajtott sziklaszegélyen valánk, de a’ melly csak néhány lábnyi széles volt és mérhetlen mélységtől körülözve.

Itt meg kelle ismernünk, hogy az előbbre hatás lehetetlen.

Azon sziklaprisma előtt álltunk, mellynek hófedte felűlete a’ Chimborazo’ tulajdonképi ormát képzé.

Hogy az egész hegy’ topographiájáról igazi képzeletünk legyen, egy iszonyú, hóval fedett sziklatömeget kell képzelnünk, mellyet minden oldalról támaszok látszanak emelni.

Ez utolsók nem egyebek mint a’ vele összefüggésben levő de az örökös hóból kiemelkedő sziklaszegélyek!